AI-generált művek szerzői jogi védelme: precedens döntés és következmények

Fellebbviteli bírósági döntés: AI-generált művek nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben

Az Egyesült Államok Columbia kerületi fellebbviteli bírósága 2025. március 18-án megerősítette azt az álláspontot, miszerint a kizárólag mesterséges intelligencia által létrehozott művek nem jogosultak a szerzői jogi védelemre. Ez a döntés jelentős precedenst teremt egy folyamatosan fejlődő és vitatott területen, ahol a mesterséges intelligencia és a szellemi tulajdon kapcsolata áll a középpontban. A bírósági megállapítás nemcsak az Egyesült Államokra jellemző, hanem globális szinten is visszhangra talált, hiszen Európában és Ázsiában is vizsgálják, hogyan lehetne a jogrendszert alkalmazni az új technológiák által generált alkotásokra.

A bírósági döntés részletei

A háromtagú bírói testület egyhangú döntése alapján a szerzői jogi védelem feltételének alapja kizárólag az emberi szerzőség megléte – vagyis a művész által kifejtett kreativitás jelenléte [1]. Patricia Millett fellebbviteli bíró hangsúlyozta, hogy a Szerzői Jogi Törvény rendelkezései azon az alapfeltevésen nyugszanak, miszerint a szerző emberi lény, és elmagyarázta, hogy a jelenlegi jogi keretek között az AI-generált művek számára nem áll rendelkezésre jogi védelem [2]. Ezzel a döntéssel egyúttal megerősödik az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatalának (USCO) korábbi álláspontja is, miszerint az emberi kreatív hozzájárulás nélküli alkotások nem élvezhetik a szerzői jogi védelmet.

A bírósági érvelés nem csupán jogi formalitás, hanem filozófiai és gyakorlati kérdéseket is felvet, többek között azt, hogy hol húzódik meg a határ az emberi kreativitás és a gépi önállóság között. A bíróság világossá tette, hogy a hagyományos szerzői jogi elvek, melyek évszázadokon át az emberi alkotók munkáján alapultak, nem alkalmazhatók olyan rendszerekre, amelyek képesek automatikusan, emberi beavatkozás nélküli új tartalmak előállítására.

Az ügy háttere

Az ügy középpontjában Stephen Thaler, a Missouri állambeli AI-kutató áll, aki szerzői jogi védelmet igényelt az „A Recent Entrance to Paradise” című vizuális művészeti alkotására [2]. Thaler azt állította, hogy ezt a művet általa fejlesztett „Creativity Machine” nevű AI-rendszer önállóan hozta létre. Szerinte nemcsak az AI technológia eszközként való alkalmazásának kell számítania, hanem az alkotás mögött meghúzódó technológiai innovációnak ugyanolyan jelentőséggel kell bírnia, mint a hagyományos művészi folyamatokban megnyilvánuló emberi szándék és kreativitás [1], [12].

A Szerzői Jogi Hivatal 2022-es döntésében elutasította Thaler kérelmét, hangsúlyozva, hogy a szerzői jogi védelem kizárólag az emberi szerzőségre épül [2]. Ezt követően 2023-ban egy washingtoni szövetségi kerületi bíróság is megerősítette azt az alapelvet, miszerint a szerzői jog mint jogi fogalom elengedhetetlenül megköveteli az emberi alkotó részvételét – olyan jogi hagyományra hivatkozva, amely évszázados precedenseket idéz [2], [10].

Thaler fellebbezésében nem csupán jogi érdekérvényesítést keresett, hanem arra is felhívta a figyelmet, hogy a bírósági döntés potenciálisan gátat állíthat a befektetéseknek és az innovációnak az AI által vezérelt kreatív területeken. Emellett megkérdőjelezte azt az elképzelést, hogy az AI-rendszer tulajdonosaként esetenként a „work-for-hire” doktrína alapján szerzői jogi védelem kérhető lenne a képzőművészeti alkotásokra. (A „work-for-hire” doktrína azt jelenti, hogy egy adott mű jogi tulajdonjoga automatikusan a megbízót illeti, ha a felek a szerződéses viszonyban közösen alkotnak, így az alkotói jogokat nem a közvetlen alkotó tartja meg) [3], [9].

A szerzői jogi védelem feltételei AI kontextusban

A bíróság döntése hangsúlyozza, hogy a szerzői jogi védelem kizárólag az emberi szerző jelenlétéhez kötött. Ez azt jelenti, hogy a mű „szerzője” az a személy, aki irányította a kreatív folyamatot – függetlenül attól, hogy az AI rendszer konfigurálásáról, működtetéséről vagy az eredmény értékeléséről van szó –, míg maga az automatikus, gépi folyamat nem válik szerzőként [2], [5]. Ez a megközelítés biztosítja, hogy a szellemi tulajdon védelme az emberi kreatív tevékenységhez kapcsolódjon, és ne terjedjen ki olyan területekre, ahol a gépi folyamatok és az algoritmikus döntéshozatal dominálnak.

Ugyanakkor a bíróság nem zárja ki a jogi védelem lehetőségét azon művek esetében, amelyeket emberi szerzők alkottak AI-technológiai eszközök segítségével. Ilyen esetekben az emberi kreatív hozzájárulás – például az AI által generált elemek válogatása, elrendezése vagy átdolgozása – elegendő alapot biztosít ahhoz, hogy a mű szerzői jogi védelmet élvezzen.

Az emberi szerzőség követelménye

A Szerzői Jogi Hivatal már 1973-ban hivatalosan is megerősítette azt az álláspontot, miszerint a szerzői jogi védelem kizárólag az emberi szerzőséghez kötött. Bár a számítógépes technológia fejlődése új kihívásokat és vitatott kérdéseket vetett fel, az akkori döntéshozók továbbra is az emberi kreativitást tekintették az eredeti művészi munka alapkövének [2]. A most hozott döntés is megerősíti ezt az alapelvet, világossá téve, hogy a jogi értelmezés nem terjed ki azokra az automatizált, emberi beavatkozás nélküli alkotásokra [1], [2].

Millett bíró részletesen kifejtette, hogy a törvényben szereplő olyan kifejezések, mint a „szerző”, kizárólag az emberi lényeket foglalják magukba. Ennek értelmében az AI által teljesen autonóm módon generált tartalmak nem élvezhetik a szerzői jogi védelmet [2], [8].

A 2025-ös szerzői jogi irányelvek az AI-generált tartalmakról

2025 januárjában az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatala közzétette a „Copyright and Artificial Intelligence: Copyrightability” című jelentésének második részét, amely átfogó jogi és szakpolitikai elemzést nyújt az AI-generált tartalmak szerzői jogi szabályozásáról [11]. A jelentésben foglalt irányelvek nemcsak az emberi szerzőség elvét erősítik meg, hanem részletesen bemutatják azt is, hogy milyen mértékű emberi beavatkozás szükséges ahhoz, hogy egy mű jogi védelmet élvezzen.

Az emberi közreműködés szintjeinek értékelése

A jelentés szerint az AI és ember együttműködését három kategóriába sorolhatjuk:

• Minimális emberi input: Ebben az esetben a művész csupán egyszerű utasítást ad az AI rendszer számára, majd szinte változtatás nélkül fogadja el az eredményt. Az ilyen módon létrejött művek nem jogosultak szerzői jogi védelemre [11]. Így a döntés nem teremt összhangot a kreatív folyamat és a jog által védett emberi eredetiség fogalma között.
• Jelentős emberi kreativitás: Amennyiben az alkotó aktívan szerkeszti, rendezi és adaptálja az AI által generált tartalmakat, az ebből származó mű bizonyos elemei – különösen a válogatás és az elrendezés – szerzői jogi védelmet kaphatnak [11]. Ez a kategória azt a jogi megközelítést tükrözi, amely elismeri az emberi (humán) kreativitás jelentőségét, még akkor is, ha az AI csupán eszközként működik.
• Kollaboratív alkotás: Ha az AI egy átfogó, emberi kreatív folyamat részeként működik, akkor a mű egyes részei az emberi részvétel arányos mértékében élvezhetnek szerzői jogi védelmet [11]. Ez a kategória jól tükrözi a modern, több rétegből álló kreatív folyamatokat, ahol az emberi és gépi hozzájárulások szinergiája meghatározó.

A döntés várható következményei és jövőbeli perspektívák

A bírósági döntés nem csupán jogi precedensként hat, hanem gazdasági és innovációs szempontból is jelentős következményekkel jár. Mivel a döntés szerint a kizárólag AI által generált művek a közkincs részévé válnak, ez potenciálisan átalakíthatja az AI ipar üzleti modelljét és a művészeti alkotások értékelési rendszerét is.

Gyakorlati kihívások

A 2025-ös irányelvek egyértelműen kizárják azon alkotások szerzői jogi védelmét, amelyek teljes egészében gépi folyamatok eredményei. Ez a helyzet növeli annak a kockázatát, hogy az üzleti partnerek, technológiai vállalatok és művészek egyre inkább a szerződéses és szervezeti megoldásokra támaszkodnak az alkotások védelmében [11]. Emellett a digitális környezet növekvő jelentősége miatt egyre fontosabbá válik az alkotások hatékony nyomon követése, valamint a jogsértésekkel szembeni megfelelő intézkedések bevezetése.

Az „elégséges emberi kreativitás” fogalmának meghatározása

Bár az irányelvek egyértelműen kiemelik az emberi szerzőség jelentőségét, számos jogi és gyakorlati kérdést vetnek fel az „adequate” – vagyis megfelelő – emberi input pontos meghatározása kapcsán. Az ilyen határok elmosódása ellentmondásos értelmezéseket eredményezhet a szerzői jog bejegyzéseknél, és a későbbi peres ügyekben további jogi vitákhoz vezethet. Valószínű, hogy a jövőben mind az igazságszolgáltatásban, mind a törvényhozásban további tisztázásokra és esetleges módosításokra lesz szükség annak érdekében, hogy a jogi keretrendszer lépést tartson a dinamikusan fejlődő kreatív tartalom előállítási módszereivel.

Nemzetközi perspektívák és kapcsolódó témák

Az amerikai döntést követően világszerte nőtt az érdeklődés az AI és a szellemi tulajdonjog kapcsolatával kapcsolatban. Európában is intenzíven folynak a diskurzusok a mesterséges intelligencia által létrehozott művek jogi védelméről, és több országban szabályozások bevezetését tervezik, amelyek egyensúlyt kívánnak teremteni az innováció ösztönzése és a jogbiztonság megőrzése között. Emellett a blokklánc és hasonló technológiák megjelenése új lehetőségeket kínálhat a szerzői jogi védelem biztosítására, előrevetítve a jog és a technológia közötti együttműködés új dimenzióit.

Végső gondolatok

A Columbia kerületi fellebbviteli bíróság döntése egyértelművé teszi, hogy a szerzői jogi védelem alapvető feltétele az emberi szerzőség megléte. A jelenlegi jogi keretek között a kizárólag AI által generált művek védelme nem lehetséges, ugyanakkor az AI-technológiával támogatott, de jelentős emberi kreativitást megjelenítő alkotások számára továbbra is biztosítottak a jogi védelmi lehetőségek. Ez a döntés fontos mérföldkőnek számít a mesterséges intelligencia által vezérelt kreatív iparágak szabályozásában, és arra kötelezi a jogalkotókat és a bíróságokat, hogy reagáljanak a technológiai fejlődés által támasztott új kihívásokra.

Ezzel párhuzamosan a globális diskurzusok és az innovatív megoldások – például a kollaboratív alkotási modellek és a digitális azonosítás új formái – azt sugallják, hogy a szellemi tulajdonjog jövője a technológiai és kreatív szféra integrációjában rejlik. Bár a jelenlegi döntés határozottnak tűnik, várható, hogy a jövőben további pontosításokra és esetleges módosításokra lesz szükség annak érdekében, hogy a jogi keretrendszer jól alkalmazkodjon a dinamikusan fejlődő kreatív tartalom előállítási módszereihez [11].

Hivatkozások

• [1] pymnts.com – US Appeals Court Upholds Ruling Denying Copyright for AI-Generated Art
• [2] cnbc.com – AI Art Cannot Be Copyrighted, Appeals Court Rules
• [3] ipwatchdog.com – Thaler vs Copyright Office Fight: Human Authorship Requirement for AI-Created Artwork
• [4] perkinscoie.com – Human Authorship Requirement Continues to Pose Difficulties for AI-Generated Works
• [5] abajournal.com – Art Generated Solely by AI Can’t Be Copyrighted, Federal Appeals Court Says
• [6] kwm.com – US District Court Knocks Back New Bid for AI Copyright Authorship
• [7] polygon.com – AI Art: US Copyright Report Ruling Human Effort is Required
• [8] ksl.com – Appeals Court Rejects Copyrights for AI-Generated Art Lacking Human Creator
• [9] iclg.com – US Court Confirms AI-Generated Art Cannot Be Copyrighted
• [10] itsartlaw.org – Case Summary and Review: Thaler v. Perlmutter
• [11] itsartlaw.org – Recent Developments in AI Art Copyright: Copyright Office Report New Registrations
• [12] news.artnet.com – AI Art Lawsuit: Stephen Thaler