Trump elnök és Zelenszkij ukrán elnök tárgyalásának elemzése

2025. február 28-án lezajlott találkozójuk során Donald Trump amerikai elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök számos stratégiai, gazdasági és biztonsági kérdést vitatott meg. A beszélgetés időrendi rekonstrukciója és retorikai elemzése betekintést nyújt a két vezető kommunikációs stratégiáiba, valamint a konfliktuskezelés különböző megközelítéseibe.

1. Nyitó megjegyzések és a „ritkaföldfémek egyezmény” (0:00-7:47)

Trump nyitóbeszédében hangsúlyozza az ukrán-amerikai együttműködés fontosságát, kiemelve a tervezett „ritkaföldfémek egyezményt”. Az anyagok kitermelését „95%-ban megoldott ügynek” nevezi, miközben kritizálja a Biden-adminisztráció orosz kapcsolatkezelését: „Ha én lettem volna elnök, ez a háború sosem tört volna ki”. Zelenszkij válaszában három fő témakört emel ki:

Ukrajna számára kritikus légvédelmi rendszerek szükségességét
Az orosz gyermekrablások ügyét képek segítségével szemlélteti
A biztonsági garanciák szükségességét, kiemelve: „Putyin gyilkos és terrorista… együtt kell megállítanunk”

A retorikai elemzés szempontjából Trump transzaktcionális stílusa figyelhető meg: üzleti szlenggel („digging, digging, digging”), időhatékonyságra utaló ismétlésekkel („very hard, very close”). Zelenszkij ezzel szemben emotív narratívát alkot: személyes történeteket (rabolt gyermekek), vizuális eszközöket (foglyok képei) és erkölcsi felszólítást („nem alkudhatunk a gyilkossal”) használ.

2. Gazdasági megállapodások részletei (7:48-12:01)

A pénzügyi mechanizmusok vitája során Trump a ritkaföldfémekből származó bevételre helyezi a hangsúlyt: „Amióra nem sok nyersanyagunk van…ez mindent kielégítő mennyiségű lesz”. Zelenszkij az LNG-terminálok létrehozásának stratégiai jelentőségét emeli ki, miközben védekezik az európai támogatás mértékével kapcsolatos kritikák ellen: „Európa sokat tett…barátaink segítettek”.

Trump kontraszt retorikája itt is megmutatkozik: a saját adminisztrációját „védelmezőként” („az adófizetőt is védeni kell”), míg elődjeit „felelőtlen költekezőként” ábrázolja. Zelenszkij diplomatikus ellenpontozást alkalmaz: elismeri az amerikai segítséget („nagyon hálásak vagyunk”), de párhuzamot von az európai és amerikai törekvések között.

3. Történelmi önreflexió és békealku kilátásai (12:07-15:41)

Trump a saját történelmi szerepével kapcsolatos kérdésre provokatív választ ad: „Távolról felülmúlom Washingtont és Lincolnt…csak viccelek, persze”, majd a béke megteremtését helyezi előtérbe. Zelenszkij szimbolikus gesztussal válaszol: „Ha Trump megállítja Putyint, a falra kerül a képe”, ezzel a történelmi nagyság amerikai narratívájába illesztve ukrán érdekeit.

A retorikai elemzés szempontjából érdekes momentum, hogy Trump mediációs szerepbe helyezi magát („közvetítő vagyok két ellenséges fél között”), miközben Zelenszkij existenciális retorikát alkalmaz: „országunkat, értékeinket, szabadságunkat mentjük„.

4. Kompromisszumok és biztonsági garanciák (15:43-22:53)

A kompromisszumok kérdésében Trump realista pozíciót képvisel: „Minden üzlet kompromisszumok nélkül lehetetlen”, Zelenszkij viszont elutasítja a területi engedményeket: „Nincs kompromisszum a gyilkossal”. A biztonsági garanciák témájában Trump az európai szövetségesekre hivatkozik („Franciaország és Nagy-Britannia már vállalta”), Zelenszkij viszont retorikai kérdésként fogalmaz: „Európa nincs kész erős lenni USA nélkül”.

Itt megfigyelhető Trump pragmatikus narratívája („a biztonság a legkönnyebb része”), szemben Zelenszkij sürgető hangvételével: „Putyin soha nem áll meg…tovább megy”. Az elemzés során kiemelendő a térbeli metaforák használata: Trump az „óceán” metaforájával távolságot sugall, Zelenszkij a „határ menti iskolák” képeivel közelséget teremt.

5. Médiakritika és szólásszabadság (29:20-36:31)

A brit cenzúravádak kapcsán Trump csapata konstitucionális retorikát alkalmaz: „Az amerikaiaknak joga van véleményt nyilvánítani”. Zelenszkij kettős stratégiát követ: egyrészt elismeri a szólásszabadságot, másrészt a propagandatúrákra utalva kérdőjelezi a médiahírek hitelességét.

E szakasz retorikai elemzése során feltűnik Trump populista stílusa („a CNN alacsony nézettségű”), amelyet Zelenszkij institucionális narratívával kontrasztál („közös értékek egyesítenek minket”).

6. Katonai támogatás és végjáték (37:07-49:21)

A vita csúcspontján Trump transzaktcionális logikát használ: „Nálunk nincsenek katonák…mi ritkaföldfémeket veszünk”, Zelenszkij viszont existenciális retorikával válaszol: „Oroszország nemzetként semmibe vesz minket”. A megközelítések különbsége tükröződik a retorikai kérdésekben: Trump a „mi van ha…” szcenáriókat játssza végig, Zelenszkij a „mióta…” időbeli keretekre helyezi a hangsúlyt.

A beszélgetés lezárásakor Trump konfrontatív stílust választ („nem vagy hálás”), Zelenszkij pedig tényszerű narratívával próbál ellensúlyozni: „Obama takarókat adott, Trump jelzőlámpákat”.

Retorikai stratégiák összehasonlító elemzése

Trump kommunikációs modellje:
- Üzleti metaforák használata („deal”, „digging”)
- Történelmi önhasonlítások (Washington, Lincoln)
- Kontrasztképzés elődökkel szemben (Biden, Obama)
- Provokatív hiperbólák („harmadik világháború”)
Zelenszkij retorikai eszköztára:
- Emotív narratívák (rabolt gyermekek, foglyok sorsa)
- Térbeli és időbeli keretek alkalmazása („2014 óta”, „határ menti iskolák”)
- Koalícióépítő stratégiák („Európa biztonsága”)
- Vizualizációs technikák (fényképek mutatása)
Interakciós dinamika:
- Trump domináns monológok vs. Zelenszkij dialógusorientált megközelítés
- Humor és szarkazmus használata a feszültség csökkentésére
- Retorikai kérdések stratégiai alkalmazása a narratíva irányításához

A stílus és retorika hatása a beszélgetés dinamikájára

A kommunikáció minden formájában kulcsszerepet játszik a stílus és a retorika, amelyek nem csupán a mondanivaló tartalmát, hanem annak átadásának módját is meghatározzák. A Donald Trump és Volodimir Zelenszkij közötti tárgyalás elemzése során kirajzolódik, hogy a két vezető különböző retorikai stratégiái és stílusbeli megközelítései hogyan alakítják a párbeszéd struktúráját, az érvelés irányát, valamint a konfliktuskezelés mechanizmusait. A retorika három alapvető eleme – az éthosz (hitelesség), a logosz (logika) és a pátosz (érzelem) – mindkét szereplő esetében egyedi hangsúlyt kap, ami közvetlenül befolyásolja a kommunikáció hatékonyságát és kimenetelét.

1. A retorikai elemek szerepe a kommunikációs stratégia kialakításában

1.1. Éthosz: A hitelesség építése

Trump esetében az éthosz a transzakcionális narratívára épül, amelyben üzleti szlenggel és konkrét eredményekre való utalásokkal próbálja megerősíteni pozícióját. Például a „ritkaföldfémek egyezmény” kiemelésekor a „95%-ban megoldott ügy” kifejezés használata1 6 célzottan a gyakorlati eredményekre helyezi a hangsúlyt, ezzel is erősítve saját szakértelmének hitelét. Zelenszkij viszont az existenciális retorikát alkalmazza, amelyben Ukrajna létezéséhez kapcsolódó kérdéseket emel előtérbe. A rabolt gyermekek képeinek bemutatása1 nem csupán érzelmi reakciót vált ki, hanem erkölcsi hitelességet is teremt, ami az éthosz egyik legfontosabb összetevője.

1.2. Logosz: Az érvelés logikai keretei

Trump logikája a pragmatikus érvek köré szerveződik, például a gazdasági megállapodások részletezésekor a „ritkaföldfémekből származó bevétel” kiemelésével1. Ez a megközelítés a számokra és konkrét adatokra támaszkodik, amelyek a logosz klasszikus eszközei5 7. Zelenszkij ezzel szemben térbeli és időbeli kereteket használ, például a „2014 óta” kifejezéssel1, amely kronológiai kontextust ad az érvelésének, ezzel is alátámasztva az orosz agresszió hosszú távú jellegét.

1.3. Pátosz: Az érzelmek mobilizálása

Zelenszkij kommunikációjának központi eleme a pátosz, amelyet vizualizációs technikákkal és személyes történetekkel érvényesít. A foglyok képeinek mutatása1 nem csupán szimpatiát kelt, hanem erkölcsi kényszert helyez a hallgatóságra. Trump viszont a humor és szarkazmus révén próbálja csökkenteni a feszültséget, például a „távolról felülmúlom Washingtont és Lincolnt…csak viccelek” megjegyzésével1, ami ellentétes érzelmi hatást ér el: a könnyedség révén kapcsolatot teremt, ugyanakkor kritikát kaphat a komolyság hiánya miatt.

2. Stílusbeli különbségek és hatásuk a párbeszédre

2.1. Trump transzakcionális stílusa

Trump kommunikációs módja az üzleti metaforák használatára épül, például a „digging, digging, digging”1 ismétlésével, amely a gyakorlati eredményekre összpontosít. Ez a stílus a monológorientált megközelítést tükrözi, ahol a beszélő dominánsan közvetíti üzenetét anélkül, hogy szükségesnek érezné a dialógusra4. A „kontraszt retorika” – például a Biden-adminisztráció kritizálása – célja a saját pozíció előnyének kiemelése a múltbeli kudarcokkal való összehasonlítással1 6.

2.2. Zelenszkij koalícióépítő stratégiája

Zelenszkij stílusa a dialógusorientált kommunikációra épül, amelyben a hallgatóság aktív bevonására törekszik. A „Putyin gyilkos és terrorista… együtt kell megállítanunk”1 kijelentése nem csupán érzelmi appell, hanem közös célkitűzésre hív fel, ezzel is erősítve a szövetségesek közötti összetartást. A térbeli metaforák (pl. „határ menti iskolák”) használata konkrét helyzeteket helyez a középpontba, amelyekkel a hallgatók könnyebben azonosulnak4 5.

3. A retorikai eszközök hatása a konfliktuskezelésre

3.1. Trump konfrontatív megközelítése

A „nem vagy hálás”1 kijelentés példázza Trump konfrontatív stílusát, amelyben a közvetlen kihívás célja a partner engedményekre kényszerítése. Ez a módszer a hatalomegyenleg megváltoztatására irányul, azonban kockázata, hogy ellenállást vált ki és megnehezíti a kompromisszumok elérését4 7. A provokatív megjegyzések (pl. „harmadik világháború”) célzottan generálják a médiainteresse-t, de közben aláássák a bizalmi kapcsolatokat.

3.2. Zelenszkij konszenzuskereső stratégiája

Zelenszkij a szimbolikus gesztusokkal (pl. „Ha Trump megállítja Putyint, a falra kerül a képe”) próbálja elősegíteni a közös célok elismerését. Ez a megközelítés a kooperatív konfliktuskezelésre épül, ahol a megoldás keresése közös érdekeken alapul3 6. A retorikai kérdések („Európa nincs kész erős lenni USA nélkül”)1 nem csupán válaszokat várnak, hanem a hallgatóság reflexiójára ösztönöznek.

4. A nonverbális kommunikáció szerepe

Bár a beszélgetés szöveges elemzése nem tartalmaz konkrét utalásokat a testbeszédre, a retorikai elmélet szerint a nonverbális jelek (pl. gesztusok, mimika) kiemelt szerepet játszanak a kommunikáció hatékonyságában5 8. Trump esetében a domináns testtartás és a széles gesztusok erősíthetik a magabiztosság képét, míg Zelenszkij közeledő testnyelve (pl. előrehajlás a beszéd közben) szolidaritást és nyitottságot sugall.

5. Időbeli és térbeli keretek alkalmazása

5.1. Kronológiai narratíva

Zelenszkij gyakran hivatkozik múltbeli eseményekre („2014 óta”)1, hogy történelmi kontextust adjon a jelenlegi helyzetnek. Ez a stratégia nem csupán az érvelést erősíti, hanem egyfajta sürgősségi érzetet kelt, ami a közvetlen cselekvésre sarkall2 6. Trump ezzel szemben a jelenlegi eredményekre összpontosít („mi ritkaföldfémeket veszünk”)1, minimalizálva a múlt szerepét.

5.2. Térbeli metaforák

A „határ menti iskolák” kifejezés1 nem csupán fizikai helyszínt jelöl, hanem szimbolikus jelentést is hordoz: a sebezhetőség és a közvetlen veszély képét érzékelteti. Trump „óceán” metaforája1 ezzel szemben távolságot sugall, hangsúlyozva az USA földrajzi elkülönülését az európai konfliktusoktól.

Vlagyimir Putyin

Donald Trump és Volodimir Zelenszkij kommunikációs stratégiái között markáns különbségek figyelhetők meg Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz való viszonyulásukat illetően. Trump esetében a pragmatikus transzakcionális megközelítés dominál, amelyben Putyint potenciális üzleti partnerként kezeli, hangsúlyozva a tárgyalások fontosságát és a konfliktus gyors lezárásának szükségességét. Trump többször kiemeli, hogy „jó kapcsolatot” ápol Putyinnel, és a múltbeli interakcióikra hivatkozik (pl. az ún. „Oroszország-botrány” idején), hogy alátámassza hitelességét mint közvetítő1. Ugyanakkor Trump nem kerüli el a kritikát sem, amikor azt hangsúlyozza, hogy „ha én lettem volna elnök, ez a háború sosem történt volna ki”, ezzel közvetve utalva a Biden-adminisztráció érdemtelen politikájára.

Zelenszkij viszont exisztenciális retorikát alkalmaz Putyinnal kapcsolatban, amelyben az orosz elnököt „gyilkosként” és „terroristaként” jellemzi, hangsúlyozva Ukrajna létezési jogát és az orosz agresszió erkölcsi elítélésének szükségességét. A rabolt gyermekekről és foglyokról szóló személyes narratívák, valamint a vizuális eszközök (pl. fogolyképek mutatása) célja, hogy érzelmi reakciót váltsanak ki, és erkölcsi nyomást gyakoroljanak a nemzetközi közösségre. Zelenszkij szavaiban nincs helye kompromisszumoknak, hiszen szerinte „nem lehet alkudni egy gyilkossal”, és Ukrajna területi integritását semmilyen körülmények között nem lehet feladni.

A két vezető retorikája között fennálló ellentét jól tükrözi a konfliktuskezelés két különböző modelljét: Trump üzleti szemlélete a gyakorlati megoldásokra összpontosít, míg Zelenszkij narratívája az erkölcsi imperatívusokra és a kollektív felelősségre hív fel. Ez a különbség nemcsak a kommunikáció stílusát, hanem a diplomáciai stratégiák mögötti értékrendet is meghatározza.

Konklúzió

A stílus és retorika nem csupán dekoratív elemek a kommunikációban, hanem alapvető eszközei a hatalmi dinamikák alakításának és a társadalmi valóság konstruálásának. Trump transzakcionális pragmatizmusa és Zelenszkij emocionális narratívája között fennálló kontraszt jól illusztrálja, hogyan befolyásolják a retorikai stratégiák a párbeszéd irányát és eredményét. Az éthosz, logosz és pátosz harmonikus egyensúlya kulcsfontosságú a hiteles és hatékony kommunikációhoz, azonban a különböző helyzetek más-más elemek hangsúlyozását követelik meg. A jövőbeni konfliktuskezelési modellek számára alapvető tanulság, hogy a stílusváltás és a retorikai eszközök rugalmas alkalmazása elősegítheti a tartós megoldások kialakítását.

A tárgyalás retorikai elemzése rávilágít, hogy Trump konfliktuskezelési stratégiája a transzaktcionális pragmatizmuson és történelmi nagyság narratíváján alapul, míg Zelenszkij kommunikációja az emocionális appellok és koalícióépítés retorikájára épül. A vita struktúrája illusztrálja a modern diplomáciában használt retorikai eszközök széles skáláját, ahol a tények prezentációja gyakran összefonódik a narratívaépítés művészetével. Mindkét fél számára a kommunikáció nem csupán információcsere, hanem stratégiai eszköz a nemzetközi támogatás megszerzésében.

President Trump and Ukrainian President Zelenskyy in Oval Office, Feb. 28, 2025 Letöltés

Citations:

Discover more from MIvel

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Trend

Társadalom

Gazdaság

Technológia

Kultúra